|
Félálom
|
|
Lecsukom a szemem és várom, hogy jöjjön az álom, már kb. három, kitalálom, hogy mire gondolsz, erre képes vagyok, segíts hát nekem, meghálálom. Repülünk és semmit sem keresünk, csak megtörténik velünk. Odamegyünk, ahova nekünk tetszik és most csak nevetünk, mert mindent megtehetünk. Egy olyan világba érkeztünk, ami csak a miénk, mi szabjuk meg, mit érzünk és mit éreztünk, az van, hogy mi írjuk a történetet. Néha így könnyebb úgy érzem, tudod, ez sem véletlen, ide menekültünk mindketten, megnőttél a szememben. Néha így könnyebb úgy érzem, ilyenkor azt is megtehetem, amitől félek és máskor nem és tudod, hogy ez sem véletlen. Lecsukom a szemem és látom, hogy ezen a világon otthon vagyok. Ne kérd számon a szádon a hajnal illatát, csak annyit mondj jó éjszakát. |