Bolondokháza

Az egyik a fülembe ordibál, azt hiszi, hogy így jobban megértem, csak folytatja, meg sem áll, amikor csendre intem. A másik nem hagy békén, levelet ír, minden nap hívogat, nem hagy nekem tíz perc nyugalmat. Igen, jó helyen jársz, ez itt a bolondok háza, épeszűek számára. Nem menekülhetsz el te sem, nem menekül soha senki sem, soha senki sem. Az emberek hetven százaléka, az előítélet nevű betegségben szenved. Vitatkozni neked sincs már kedved. Mégis kérdezel, aztán, a válasz sem érdekel. Magyarázok szüntelen, lassan elfogy a türelmem. Azt mondod, változzak meg, szerinted nem érzem át, hogy én nem oldhatom meg a világ összes baját. Azt mondom, nem értesz meg, engem csak idegesít, túl sok volt mindenből már, talán a csend majd segít. Még most is hangosabban üvölts, ne fogd be a szád, engem meg ne hallgass meg, én azért figyelek rád. Azt mondom, nem értesz meg, engem csak idegesít, túl sok volt mindenből már, talán a csend majd segít.